Előttem visznek hófehér gyolcsban
S én szívemet hullajtom apró darabokban.
Mint mikor a madarat fosztják pihe tollától
S aláhull az égből, mint apró vattaálom.
..........
És mikor némán üvöltve betakar az anyaföld
A rögöknek hangja, szívem megroppant csarnokának ajtaján dörömböl.
József Attila
Tedd a kezed
Úgy őrizz, mint
ki gyilkolna,
mintha éltem
élted volna.
Úgy szeress, mint
ha jó volna,
mintha szívem
szíved volna.
Van-e Isten?
Az Istenben való hit és a vallásosság két külön dolog.
Azt mondom kell, hogy legyen isten...de hogy mennyire gyakorlom a hitemet vagy mi módon, az az én dolgom.
Az emberek többségének van valamilyen "istene". Lehet az valamelyik vallásé, de teljesen másrétű dolog is. Egy egyéni isten. Hivatás, autó, szobor...ezek persze tényleg nem egy kategóriába sorolható dolgok....de mégis vannak bennük közösek. A hozzájuk való viszonyulásban.
Az embereknek szükségük is van valamire, amire felnézhetnek vagy kapaszkodhatnak, amit átlagon felüli tulajdonságokkal ruházhatnak fel. Amiből/ amitől erőt meríthetnek.
Amiben hihetnek.
Egyszer hallottam egy történetet. A házaspár tagjai keresztény nevelést kaptak...de mire elkezdték saját életüket úgy döntöttek , hogy elhagyják vallásukat, sőt semmilyen más vallással sem foglalkoznak.
Istenről egyszem gyermeküknek sem beszéltek soha. Egyszer észrevették, hogy a gyerek reggel nincs a szobájában. Elkezdték keresni..és az udvaron találtak rá. A földön térdelt és a naphoz imátkozott. Neki az lett az istene, ő azt választotta.
Akaratlanul is keresünk valamit, amibe belekapaszkodhatunk.
Ha olyan dolgokon kezdünk gondolkodni mint idő vagy végtelen- amit ép emberi elme felfogni nem tud...előbb-utóbb valami magasabb rendű dolognál fogunk kikötni.
Persze nyugodtan fogd rá, hogy mert ha a parasztja valamit nem tud elképzelni, hát a végére állítja az istenkét..és ezzel le van tudva a dolog.
Csakhogy mihez vagy hozzászokva nagytöbbségben? Határokhoz. Nemde?
Körvonalakhoz...formákhoz...tól-ig-hoz.
Az asztalnak is van vége, a Földet is be tudod határolni....de mi van azokkal, amiket nem lehet?
Ovis voltam...mikor nem tudtam elaludni este....és elkezdtem azon gondolkodni amit hallottam. Hogy a világűrnek bizony nincs vége:]. Úgy képzeltem el, mintha tudnék repülni...elhagyom a Földet és a többi bolygót, a naprendszerünket...aztán sok másikat is...már csak csillagok vannak...aztán már azok sem, csak a nagy semmi....és pukkk...egyszer csak kiestem az űrből, mint mikor kipukkan egy szappanbuborék. Egy mezőn találtam magam ahol én voltam kb Pöttöm Panna. Körülöttem óriás..égigérő fűszálak..és egy hatalmas szikla. Aztán kiderült hogy az nem is szikla, hanem egy tehén patája.
Ahogy így belegondolok, most a Man In Black jut eszembe. Ott a macska medáljában volt az univerzum. Hisz ilyen megoldások is lehetnek. Más rezgésszámon "működő" világok, vagy épp párhuzamosak. Vagy mátrix szerű dolgok....pl mint mikor a festő festi ahogy fest......
Nem tudom hol lehetünk...
No, akkor csapjunk a lecsóba!..stb...stb...
Talán mindenki felteszi egyszer az életben azt a kérdést, hogy mi az értelme? Mármint az életnek magának.
Persze van aki éli a maga kis életét..és maximum olyanokat hallani tőle, hogy "óóó, miért?", "miért pont én?"...végülis, már az is valami.
Te istenben hiszel? Vagy megtaláltad azt a pár fontos dolgot amire szükséged van mondjuk egy vallásban? Vagy...ugyanmár hagyjuk ezeket a marhaságokat, te annál másabb vagy...és kitaláltál magadnak egy egyedi életfelfogást.
Tudod mit? Az is jó. Jó. Abban az esetben, ha azzal másnak kárt nem okozol.
Szóval, ha már egyszer megkaptuk ezt a boldogító vagy bosszantó, netán fájdalmas ajándékot, kezdjünk is valamit vele. Hogy is mondják? Töltsük el tartalmasan?
Einstein valami olyasmit mondott az élet és az ember kapcsolatáról, hogy azért jöttünk a Földre, hogy ebből a nagy Titokból mindenki megfejtsen egy keveset.
Ki-ki a maga módján, a maga témájában. Legyen az természettudomány vagy egészen elvont dolog. Vagy hogy véghez vigyünk valamit, amivel a Világ, ez a nagy Titok egy picivel több lesz, szebb lesz vagy legalábbis érdekesebb.
Régi dolog:D Megtaláltam.
És kicsit azért át is szerkesztem. Mosolyogni való dolog...jópár évvel ezelőtti saját irományokat elolvasni (főleg tizenévesen írtakat...mikor az ember úgy meg akarja mondani, amit meg kell no és persze totál alapigazságnak is könyveli el a fejéből kipattantakat). Hisz változik az ember és a világa is. A mondatok, szavak, szókapcsolatok amiket és ahogy használ.
Azt hiszem ez valami nagyon be nem fejezett igazság akart lenni úgy cakkompakk a világról:D. No meg persze az életről és annak értelméről. Az emberekről, a miértekről, az elmúlásról.....
Magvasnak éppen nem nevezném, néha butácska is vagy épp túlontúl egyszerű, általános.
Bár lehet nem mindig a dolgok túlbonyolítása a kulcs. A szarrámagyarázás..és mindenképp megérteni akarás.
Néha lehet óvodás: "Hát te hogy vagy? Jössz autózni:)?" szemszögből is foglalkozni a dolgokkal.
Persze az is látszik, hogy a háttérben nincsenek elolvasott materialista, realista de idealista könyvek tömkelegei sem. Olyan sem, hogy minden megy az elmúlás felé....még egy íróasztal is...khm.
A materialásták meg kövezzenek meg nyugodtan a szentimentalitásomért:D....no meg a magamköré kreált "tündérvilágomért".... és az önhitegetésemért, amivel csak könnyebbé akarom tenni ezt a többnyire logikus szabályrendszerű életet.
Me' én meg ilyenvagyok "vállalooom":D.
A címe meg legyen annyi: Nézőpont kérdése?
Jóestvét!
furcsa...... vannak olyan dolgok, érzések az életben...amit ha egyszer
elrontanak...hiába tesznek bármit, már nem lehet visszacsinálni.
nem arról beszélek, hogy fáj..vagy rosszul esik valami.
csak egyszerűen olyasmi, mint mikor összetörsz valamit. hiába ragasztod meg.
lehet hogy használni tudod még..és nem is lesz csúnya....de már "csak" egy
ragasztott valami marad:]
"A tudományból az első korty ateizmus, de a pohár alján ott van az Isten."
Albert Einstein
Nah, most végre valahára erőt vettem magamon és megnéztem.
És sajnálom, hogy csak most néztem meg.
Ez is azt bizonyítja, mennyire különbözünk...annyian mondták anno, hogy ne nézzem meg moziban mert mekkora szar.
Szar??
Kár hogy nem kapott DiCaprio Oscart, megérdemelte volna...
Talán azért "szar" a film, mert meg kell erőltetni a kis agyunkat...és nem azzal a tipikus hollywoodi happy enddel van vége amihez hozzászoktattak minket és ettől sokan rosszul lesznek:D.
Puszta pszichológia....hogy milyen lesz a kasszasiker film. Milyen elemeket kell beletenni, legyen benne szépfiú..és dögös nő..egy kis csihipuhi..és robbantás, meg persze legyen veszélyben a Föld..és mentsék meg...
És a vége! Fúúú, az nagyon fontos. A végének happy endnek kell lenni, különben tisztelt átlagmozinéző örjöngve megy haza, hogy mi ez a "szar" amit megnézett. A hírt továbbadja..és a várt bevétel elmarad.
Ebben a filmben viszont nincs lezárva a történet, nem úgy kecmeregsz ki a a moziból ahogy általában a kasszasiker filmek után szoktál.
Itt nem robbantotta fel superman a gonoszok fellegvárát, nem vette sok szenvedés árán feleségül a királyfi a királylányt, nem mentették meg az amerikai szuperhősök a Földet a becsapódni készülő meteortól...nem számolt le a két banda egymással......
Mert ebben a filmben "csak" egy emberről van szó...és arról, hogy miket vitt véghez. És arról, hogy tisztában van vele, hogy fogja leélni az egész életét...és nem valószínű, hogy tudnak (ténylegesen) segíteni rajta...
De le fogja élni az életét.
Arról szól, hogy ez az ember folyamatosan kockáztatott..és arról, hogy igen, őrült volt..de valahogy az az őrült, aki realitást is látott a dolgokban és azért csinálta meg.
Aki tudta hogy vagy belehal abba amit tesz, vagy az ünneplő tömeg fogja a levegőbe dobálni. Köztes megoldás nincsen.
De főleg egy olyan emberről, aki hitt magában.
És aki nem hagyta hogy bárki is lebeszélje őt arról, amit el akar érni.
Furcsa ember a jó színész...nem is tudom van-e "normál emberi" arca. Hogy milyen is ő alapban,a maga tisztaságában.
Ahhoz hogy valamit el tudj jól játszani, ahhoz azonosulnod kell azzal, akit játszol.
Egybeolvadsz vele..és onnantól kezdve az ő neve a te neved az ő élete a tied.
Szóval ezért a filmért csók a szájára!
"Azt mesélik, egy tudós felfedezte, hogyan lehet önmagát úgy reprodukálnia, hogy lehetetlen legyen az eredetit megkülönböztetni a másolattól.
Egy nap meghallotta, hogy a halál angyala őt keresi, ezért gyorsan készített egy tucat másolatot magáról.
Az angyal össze is zavarodott, mert nem tudta, hogy az előtte lévő tizenhárom lényből melyik a tudós, ezért aztán ott is hagyta őket és visszatért az égbe.
Azonban ismervén az emberi természetet, az angyal hamarosan kitalált egy okos módot a kiválasztásra.
Azt mondta:
-Uram, ön egy zseni, hogy ennyire tökéletes másolatokat tudott készíteni önmagáról. Hanem én mégis észrevettem egy kis hibát a munkájában.
Csak egy ici-picit.
A tudós azonnal talpra ugrott és így kiáltott:
-Lehetetlen! Hol van a hiba?
-Pont itt- mondta az angyal, azzal felkapta a tudóst a másolatok közül és magával vitte."
"Uraim! Mint fizikus, tehát mint egy férfi, aki egész életemet a józan tudomány, azaz az anyag vizsgálatának szolgálatába állítottam, fölmentve érzem magamat attól a vádtól, hogy naiv embernek tartsanak, és így bátran kijelenthetem az atom területén végzett kutatásaim eredményeként a következőket: Az anyag csak önmagában nem létezik. Minden anyag csak egy bizonyos erő által keletkezik és létezik, amely erő az atomrészecskéket rezgésbe hozza, és azt az atom legparányibb naprendszereként összetartja. De mivel a világűrben sem egy intelligens sem pedig egy örök erő nem létezik, azt kell feltételeznünk, hogy emögött az erő mögött egy intelligens szellem létezik."
Max Planck
"Játék? Hát még nem vetted észre? Nem vetted észre, hogy Nyugat és Kelet egyaránt játszik az élettel és halállal, a szerelemmel és pénzzel, a boldogsággal és a keserűséggel, az Istennel és az Ördöggel.
Kérlek, itt Magyarországon, legalább Kosztolányinak felelj magadban, amikor megkérdezi:
A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni?
Tényleg nem tudod? Tényleg ilyen komolyan veszed, az életbölcseletet, Mózest, Jézust, Buddhát és Mohamedet? A Védákat, a jógát, az Ájurvédát, a kabbalát, Loyolai Szent Ignác lelkigyakorlatait, a szufit, a reikit, a kineziológiát? Minden múlandó, örök igazságunkat? Nem tudod, hogy egy nagyszerű játék szereplője vagy, Isten komédiása? Jól kellene játszanod, nehogy Isten elunja magát, és vízzel, tűzzel vagy betegséggel vessen véget a rossz előadásnak.
Jó lenne, ha lefekvéskor az ágyban mondogatnád:
Játszom ennen életemmel,
Bújócskázom minden árnnyal,
A padlással, a szobával,
A fénnyel, mely tovaszárnyal.
Talán elmosolyodsz közben.
Abody Béla - akit lassan elfelejt a saját mocskos zűrzavarában fetrengő kor - mondta valamikor, hogy az életben a játék a csúcs!
És a humor, a nevetés: a fény a csúcson.
"..........
Aki egyben a barátom is lesz.
Közte és köztem önzetlen szeretet lesz.
Nem azért foglak szeretni mert szép vagy, vagy azért mert jól nézel ki. Hisz
nekem te mindenképp szép leszel.
Azért fogsz szeretni, mert ha eltévedsz és nem találsz haza, én érted megyek
és hazaviszlek.
Azért foglak szeretni, mert ha eltévedek és nem találok haza, te értem jössz
és hazaviszel.
Azért foglak szeretni, mert felvarrod a gombomat. Lehet hogy nem a megfelelő
színnel..és én majd jót kacagok. De boldog leszek, mert értem tetted.
Szeretni foglak, mert majd túró rudit eszünk:]…és elmegyünk kirándulni..és
együtt sikítunk majd a vidámparkban a hintákon.
Mert ha beteg leszel, készítek neked teát..és beviszem az orvosságod. Mert ha
beteg leszek akkor te készítesz teát.
Mert ha majd bánt valami…egymás mellé ülünk…és majd jókat hallgatunk ha az
kell. Vagy jókat beszélgetünk.
Az ideális társam egyben a barátom is lesz.
Montaigne azt monta:
„Barátok voltunk…..Mert ő volt ő, s mert én voltam én.”
Seneca pedig azt, hogy:
„Aki barát, szeret. De aki szeret, nem mindig barát.”
Bár ez a barátságra vonatkozik és íródott, nem a szerelemre.
Lehet nekem nem is az a szerelem kell, inkább valami összegyúrva.
2007.10.07.
Olyan volt a kép, mint gyerekkoromban.
Meleg fények...és színek. Az ősz és a levelek rothadó mégis édeskés illata.
Meleg barnák, sárgák, vörösek.
Jó ilyet látni néha a betontömegben...mintha egy másik bolygón lenne az ember.
Mikor simogatja az arcát a fény...az utca népe meg csak bámul rád..és nem érti
miért ér fülig a szád.
Miért? Hm....
mert szép
mert finom
mert jó
mert érték
2007.10.01.
Gyűlölöm néha azt a szentimentalizmust..és melankóliát, meg a szép után való
vágyakozást..amibe annyira de annyira bele lehet és tudok fulladni... :]
mondjuk itt jöhetne a kérdés ugye, hogy kinek mi az a szép...?
(nekem a szép az lehet gondolat,hang, érzés...beszélgetés, aminek tartalma is
van....és még tucatnyi más)
aztán küszködni az embernek hogy visszarángassa magát a "való életbe".
néha kizárnám az egészet.....a világot....olyan lenne mintha valami csodaszép
zenét hallgatnék...felülnék egy körhintára, becsuknám a szemem..és csak
nevetnék..és sokáig nem nyitnám ki.
és addig míg így vagyok, ne bántson senki..ne szóljon hozzám.
máskor meg? mennimenni...csinálni a rohadásig a dolgokat..aztán bezuhanni egy
ágyba..és csak aludni reggelig.
olyan lenni mint a lópokróc....és senki ne merjen hozzád túl közel jönni,
megismerni...ne legyen rád kiváncsi. mindent csak tárgyilagosan kezelni..és
megcsinálni.
fontosnak érezni magunkat...vagy éppen elbújni.
belemenni az éjszakába...ökörködni...semmit sem venni túl komolyan..örülni pár
szép és jó dolognak.
aztán meg jó lenne hazamenni, valami egész biztonságos kis helyre.
csudába..
bár a kettősség és a szélsőségesség szinte mindenben megvan.
2007.08.30.
És most lett elég! bár sokan mondták. Valahogy besokall az ember az izzadt
tömegtől.....és kiszívja belőle az utolsó csepp energiát is a Nap..és hogy
nincs levegő.....
Nincs is kedvem kimenni az utcára...olyan a kép....az egész város mint egy
massza, ami kezdi elveszíteni valamikori alakját...mint egy még meg nem
száradt akvarell...amire elkezdesz lassan vizet folyatni.
Pulcsis, hosszúgatyás...zártcipős időt akarok:D
reggeli csípős hideggel!
2007.08.26.
nem szeretem a reggeleket...nem is nekem való.
vagy nyűgös, fáradt, rohanós....vagy elmerengős és szomorú.....
inkább olyan, mintha az ember valami üveggömbből szemlélné a körülötte levő
világot...másképp hat rá a reggeli tolongás, és lökdösődés...másképp hallja
az utca zaját..mintha valami még torzabb üvöltés és csattogás lenne, ami néha
már fáj....
néha valami kis ketrecet tennék magam köré, hogy hozzám se érjenek:]...mint
amit a növényeknek szoktak, hogy kár ne essen bennük.....
azok a szagok mindenfelé...az utca,a járda, a meleg, a bűz....
este ez mind teljesen más....mintha más dolgokkal ruházódna fel a világ abban
a pillanatban hogy eltűnik a fény...elsötétedik minden.
az estéket szeretem....a szabályaival...embereivel, dolgaival együtt...
nem is akkora a tolongás...lehül a levegő...
mintha elbújna az ember.....és mégsem.........
2007.08.23.
"Az ember, mérhetetlen gőgjében és hiúságában, hajlandó elhinni, hogy a világ
törvényei ellen is élhet, megmásíthatja azokat és büntetlenül lázadhat
ellenök. Mintha a vízcsepp azt mondaná: "Én más vagyok, mint a tenger. Vagy a
szikra: "Rajtam nem fog a tűz."
De az ember semmi más, mint egyszerű alkatrésze a világnak, éppen olyan
romlandó anyag, mint a tej vagy a medve húsa, mint minden, ami egy pillanatra
megjelenik a világ nagy piacán, s aztán, a következő pillanatban, a szemét-
vagy a pöcegödörbe kerül.
Az ember, testi mivoltában, nem is magasrangú eleme a világnak; inkább csak
szánalmasan pusztulásra ítélt anyagok összessége. A kő, a fém is tovább él,
mint az ember. Ezért mindaz, amit testünkön át jelentünk a világban,
jelentéktelen.
Csak a lelkünk erősebb és maradandóbb, mint a kő és a fém- ezért soha nem
szabad másképpen látnunk magunkat, mint lelkünk térfogataiban.
Az erő, mely a romlandó testi szövetben kifejezi magát, nemcsak alkatrésze,
hanem értelme a világnak.
Ez az erő az emberi lélek.
Minden más, amit a világban jelentünk és mutatunk, nevetséges és szánalmas."
