Előttem visznek hófehér gyolcsban
S én szívemet hullajtom apró darabokban.
Mint mikor a madarat fosztják pihe tollától
S aláhull az égből, mint apró vattaálom.
..........
És mikor némán üvöltve betakar az anyaföld
A rögöknek hangja, szívem megroppant csarnokának ajtaján dörömböl.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
